TündérmesékA Grimm testvérektől

Bemutatta
Authorama
Public Domain Books

Az aranylúd

Volt egyszer egy ember, akinek három fia volt, akik közül a legkisebbet Dummlingnak hívták, és minden alkalommal megvetették, kigúnyolták és gúnyolódtak rajta.

Egyszer történt, hogy a legidősebb el akart menni az erdőbe fát vágni, és mielőtt elment volna, az anyja adott neki egy szép édes süteményt és egy üveg bort, hogy ne szenvedjen éhségtől vagy szomjúságtól.

Amikor belépett az erdőbe, találkozott egy kis ősz hajú öregemberrel, aki jó napot kívánt neki, és azt mondta: – Adj nekem egy darab süteményt a zsebedből, és adj egy kortyot a borodból, annyira éhes és szomjas vagyok. De az okos fiú így felelt: “Ha odaadom neked a süteményemet és a boromat, nekem nem lesz egy vasam sem, menj el,” és otthagyta a kisembert, és továbbment.

Amikor azonban elkezdett egy fát kivágni, nem sok idő telt el, és a fejsze a karjába vágott, úgyhogy haza kellett mennie, hogy bekötözzék. És ezt a kis szürke emberke tette.

Ezután a második fiú is kiment az erdőbe, és az anyja adott neki, mint a legidősebbnek, egy süteményt és egy üveg bort. A kis öreg szürke emberke is találkozott vele, és kért tőle egy szelet süteményt és egy pohár bort. De a második fiú is azt mondta értelmesen: “Amit adok neked, azt elveszem magamtól, menj el!” Otthagyta a kisembert, és továbbment. A büntetése azonban nem késett; amikor néhány csapást mért a fára, úgy lábon ütötte magát, hogy haza kellett vinni.

Akkor Dummling így szólt: “Apám, engedj el engem fát vágni. Az apa így válaszolt: “A testvéreid bántották magukat vele, hagyd békén,nem értesz hozzá semmit. De Dummling olyan sokáig könyörgött, hogy végül azt mondta: “Akkor menj csak, bölcsebb leszel attól, hogy bántod magadat. Az anyja adott neki egy vízzel sütött, hamuban sült kalácsot, és mellé egy üveg savanyú sört.

Amikor az erdőbe ért, a kis öreg szürke emberke is találkozott vele,és üdvözölve őt, azt mondta: – Adj egy szeletet a kalácsodból és egy italt az üvegedből, annyira éhes és szomjas vagyok. Dummling így válaszolt: – Nekem csak hamutortám és savanyú söröm van; ha ez tetszik, leülünk és eszünk. Leültek hát, és amikor Dummling elővette a hamutortát, finom édes sütemény volt, a savanyú sörből pedig jó bor lett. Ettek és ittak, s azután a kisember így szólt: “Mivel jó szíved van, és hajlandó vagy megosztani, amid van, sok szerencsét adok neked. Ott áll egy öreg fa, vágjátok ki, és találni fogtok valamit a gyökerénél. Akkor a kisember elbúcsúzott tőle.

Dummling elment, kivágta a fát, és amikor kidőlt, ott ült a gyökerében egy lúd, tiszta aranytollakkal. Felemelte, és magával vitte, majd elment egy fogadóba, ahol úgy gondolta, hogy ott fog éjszakázni. A házigazdának pedig három lánya volt, akik meglátták a libát, és kíváncsiak voltak, mi lehet ez a csodálatos madár, és szerettek volna egyet az aranytollából.

A legidősebb azt gondolta: “Hamarosan alkalmat találok arra, hogy kitépjek egy tollat”, és amint Dummling kiment, megragadta a libát a szárnyánál fogva, de az ujja és a keze rajta maradt.

A második nem sokkal később jött, és csak arra gondolt, hogyan szerezhetne magának egy tollat, de alighogy megérintette a húgát, máris megragadták.

Végül a harmadik is hasonló szándékkal jött, és a többiek is kirepültek: “Maradj távol, az isten szerelmére, maradj távol! De a lány nem értette, miért kell távol maradnia. Ott vannak a többiek – gondolta -, én is ott lehetek, és odafutott hozzájuk; de amint megérintette a húgát, ő is ott maradt, szorosan hozzá tapadva. Így hát a libával kellett tölteniük az éjszakát.

Másnap reggel Dummling hóna alá vette a libát, és elindult, nem törődve a három lánnyal, akik rajta lógtak. Kénytelenek voltak folyton utána futni, hol balra, hol jobbra, amerre a lába vitte.

A mező közepén a plébános találkozott velük, és amikor meglátta a szaladgálást, így szólt: “Szégyen, ti semmirekellő lányok, miért szaladgáltok a mezőn keresztül e fiatalember után? Hát így illik?” Ugyanakkor megragadta a legfiatalabbat a kezénél fogva, hogy elrántsa, de amint megérintette, ő is megragadt, és maga is kénytelen volt hátraszaladni.

Nemsokára arra jött a sekrestyés, és látta, hogy a gazdája, a plébános három lány után fut. Meglepődött ezen, és felkiáltott: Sziasztok, tisztelendő úr, hová mentek ilyen gyorsan? Ne felejtsd el, hogy ma keresztelőnk van!” És utánaszaladt, megragadta az ingujjánál fogva,de meg is kapaszkodott benne.

Mialatt az öten így trappoltak egymás után, két munkás jött a kapáikkal a földekről; a plébános odaszólt nekik, és könyörgött, hogy engedjék szabadon őt és a sekrestyést. De alighogy megérintették a sekrestyést, máris heten futottak Dummling és a liba mögött.

Nem sokkal később egy városba érkezett, ahol egy király uralkodott, akinek volt egy lánya, aki olyan komoly volt, hogy senki sem tudta megnevettetni. Ezért rendeletet hozott, hogy aki meg tudja nevettetni, az vegye feleségül. Amikor Dummling ezt meghallotta, elment a libájával és egész vonatával a király lánya elé, és amint meglátta ezt a hét embert, akik egymás után futottak, elkezdett hangosan kacagni, és mintha sohasem akarná abbahagyni. Erre Dummling megkérte, hogy vegye feleségül; de a királynak nem tetszett a veje, és mindenféle kifogásokat keresett, és azt mondta, hogy előbb egy olyan embert kell előállítania, aki meg tud inni egy pincényi bort. Dummlingnak eszébe jutott az a kis szürke emberke, aki bizonyára tudna neki segíteni; bement hát az erdőbe, és ott, ahol a fát kivágta, meglátott egy embert ülni, akinek nagyon szomorú arca volt. Dummling megkérdezte tőle, hogy mit visel annyira a szívén, mire az így felelt: – Olyan nagy szomjúságom van, és nem tudom csillapítani; a hideg vizet nem bírom, egy hordó bort épp most ürítettem ki, de az nekem olyan, mint egy csepp a forró kőre!”

“Tessék, én segíthetek neked – mondta Dummling -, csak gyere velem, és meg leszel elégedve.”

Elvezette a király pincéjébe, és az ember a hatalmas hordók fölé hajolt, és ivott és ivott, amíg az ágyéka fájt, és mielőtt a nap véget ért volna, kiürítette az összes hordót. Ekkor Dummling még egyszer megkérte a menyasszonyát, de a király megharagudott, hogy egy ilyen csúf ember, akit mindenki Dummlingnak hívott, elveszi a lányát, és új feltételt szabott: előbb találjon egy olyan embert, aki egy egész hegynyi kenyeret meg tud enni. Dummling nem gondolkodott sokáig, hanem egyenesen az erdőbe ment, ahol ugyanott ült egy ember, aki egy szíjjal kötötte össze a testét, szörnyű képet vágott, és azt mondta: – Egy egész kemencényi zsemlét megettem, de mit ér az, ha valaki olyan éhes, mint én? A gyomrom üres marad, és meg kell kötöznöm magam, ha nem akarok éhen halni.”

Erre Dummling örült, és azt mondta: “Kelj fel és gyere velem, jóllaksz. Elvezette őt a király palotájába, ahol az egész királyság összes lisztjét összegyűjtötték, és abból hatalmas hegynyi kenyeret sütött. Az erdei ember eléje állt, enni kezdett, és egy nap alatt az egész hegy eltűnt. Ekkor Dummling harmadszor is kérte a menyasszonyát;de a király ismét kiutat keresett, és rendelt egy hajót, amely szárazföldön és vízen is tudott vitorlázni. Amint visszahajózol rajta – mondta -, megkapod a lányomat feleségül.”

Dummling egyenesen az erdőbe ment, és ott ült a kis agár, akinek a süteményét adta. Amikor meghallotta, hogy mit akar Dummling,így szólt: – Mivel enni és inni adtál nekem, neked adom a hajót; s mindezt azért teszem, mert egyszer kedves voltál hozzám. Aztán odaadta neki a hajót, amely szárazföldön és vízen is tudott hajózni, és amikor a király ezt látta, nem tudta többé megakadályozni, hogy megszerezze a lányát. Az esküvőt megünnepelték, és a király halála után Dummling örökölte a királyságát, és sokáig elégedetten élt a feleségével.

Együgyű

Folytatás…

Az aranymadár – Hans a szerencsében – Jorinda és Jorindel – Az utazó muzsikusok – Az öreg szultán – A szalma, a szén, és a bab – Briar Rose – A kutya és a veréb – A tizenkét táncoló királylány – A halász és felesége – A fűzfavessző és a medve – A békaherceg – Macska és egér társulata – A lúdlány – A kántor és partikula kalandjai – Rapunzel – Fundevogel – A vitéz kis szabó – Jancsi és Juliska – Az egér, a madár, és a kolbász – Holle anyó – Piroska – A rabló vőlegény – Tom Thumb – Rumpelstiltskin – Okos Juliska – Az öreg és az unokája – A kis paraszt – Frederick és Katalin – Édes Roland – Hóvirág – Rózsaszín – Okos Elzsi – A fösvény a bokorban – Hamupipőke – A fehér kígyó – A farkas és a hét kisgyerek – A méhkirálynő – A manó és a cipész – A borókás-Fa – A répa – Okos Hans – A három nyelv – A róka és a macska – A négy okos testvér – Liliom és az oroszlán – A róka és a ló – A kék fény – A holló – Az aranylúd – Az élet vize – A tizenkét vadász – Az aranyhegy királya – Doktor Knowall – A hét holló – Róka asszony esküvője – Második történet – A saláta – Az ifjú története, aki elment, hogy megtudja, mi a félelem – Grisly király-Szakállas – Vaskakas – Macskabőr – Hófehérke és Rózsavöröske – A Grimm testvérekről

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.